Még mielőtt a pszichiátriára kerültem volna :), adtam egy esélyt a kineziológiának. Megismerkedtem egy kiváló szakemberrel, akivel rengeteget dolgoztunk a félelmeimen, és én kezelésről kezelésre jobban lettem. Elkezdtem hinni magamban és levetkőzni a félelmeimet. Lett egy főállásom, de ekkor már tortáztam az ismerősöknek és az ismerősök ismerőseinek. Egyre több emberhez jutott el a hírem, és szépen lassan felépítettem a mostani vállalkozásom a Férjem segítségével, aki bár az elején szkeptikus volt, ma már a legnagyobb segítségem, támaszom és társam!
Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt az idevezető út, volt hogy azt gondoltam ezt már nem csinálom tovább, voltak mélypontjaim! Nagyon sok lemondással járt, az állásom mellett sokszor nagyon kimerítő volt, de valahogy mindig túllendültem rajta, főként a Családom és Barátaim maximális támogatása és a sok pozitív visszajelzés miatt! Ma már boldogan tekintek vissza erre az időszakra, hiszen engem kirántott abból a mélységből, amiben akkor voltam, meggyógyította a lelkem, és a mai napig gyógyít!
2018-ban hivatalosan is cukrász lettem, megnyitottam a műhelyem, és ez lett a főállásom. De történetemnek még koránt sincs vége, hiszen folyamatosan tanulok, képzem magam, új technikákat ismerek meg, hogy minél több tudást szívjak magamba, és ezt a tudást közvetíthessem a termékeim által mindazok felé, akik bizalmat szavaznak nekünk.
Köszönöm Mindenkinek, aki az elmúlt években támogatott a rendelésével, akár csak néhány biztató szóval vagy akár egy kis kritikával (szerencsére ebből kevés volt :) ). Nélkületek sem lehetnék ma az, aki vagyok, és nem tarthatnék ott ahol tartok!
Kedvenc mottóm:
"Merj élni, meghalni bárki tud!"
